Leányfalu kiállitás visszatekintés

Pillanatképek

Kiállitás megnyitószöveg

Oldás és köttés textilmüvészetben

Vető Márta neve a kortárs magyar művészetben, tervezőművészetben „benn is van, meg nincs is”. Van némi mítosz is körülötte, hiszen a hetvenes évek második fele magyar iparművészetének egyik legprogresszívebb, legdinamikusabb fiatal személyisége lett, akiről aztán hosszú ideig nem hallottunk, majd újra jöttek információk és művek, de nem terhelte túl a magyar szakmai közvéleményt kiállításaival.

Viszont, ő az a személyiség, aki – nő létére – vállalja életkorát, s mivel nemrégen elérkezett – ahogy mondani szoktuk – a hatodik x-hez, úgy gondolta, hogy érdemes egy pillanatra megállni, összegyűjteni, ami elérhető, s visszatekinteni. Aki pedig harminc éve Bécs mellett Leányfalut is otthonának tekinti – mint ő -, annak bizony itt az ideje itt kiállítást rendeznie második otthona helyszínén is, amely így tehát nem csak a sajátos összegzésé, hanem – paradox módon – a bemutatkozásé is. Kétségtelen, hogy a kiállítótér nem a Műcsarnok, ám sajátos bukolikája, szelleme, hagyományai (Móricz Zsigmond relikviái láthatók a szomszédos terekben!) és a kiállító művész élete itteni teréhez való közelsége a vállalkozást nagyon emberivé is teszi.

A művésznő az Iparművészeti Főiskola elvégzését követően dolgozni akart, s ami rendkívüli, s abban a korban egészen egyedi, hogy két kolléganőjével helyiséget béreltek, önálló műhelyt hoztak létre, ahol Vető Márta hamar alkalmazta a szita technikát – egyenlőre – alkalmazott textiljeinek készítéséhez, melyet nem sokára követtek önálló képi igényű munkái, majd a Budaflaxnál eltöltött – amúgy tanulságos – két tervezői év. Részt vett a velemi textil szimpóziumokon, amely akkor a felívelő magyar textilművészet kísérleti laboratóriuma volt, munkái mind anyaghasználatukban, mind szemléletükben megújító törekvéseket jeleztek. Csak természetes anyagokat használt, a könnyű pamut előállításáért is küzdelmet folytatott. Aztán Velem kapcsán egy egészen új anyaggal kezdett kísérletezni, a klottal. A fekete anyag igen alkalmas volt arra, hogy addigi motívum kutatásait alkalmazni tudja. S már ekkor megjelent személyes struktúra építő szemlélete, amit elevenné tett a többször egymásra nyomott egyszerű, ám attraktív forma. Első önálló kiállítását 1977-ben rendezte meg. 1979-ben függönyanyagával nagydíjat nyert a szombathelyi textilbiennálén. Immár egyaránt otthonosan mozgott az autonóm és alkalmazott művészetek terén, majd élete döntően megváltozott, külföldre ment férjhez. Élete színtere először Stuttgart lett, majd Bécs, s Vető Márta fokozatosan folytatta tárgyalkotói tevékenységét.

Munkásságának két különleges szempontja van, amelyre fel kell figyelnünk, s melyet kiállítása is hangsúlyoz. Egyrészt, kétségtelenül eredendően az iparművészethez közelálló anyagokat, technológiákat használ, ám művészete az évtizedek során kiemelkedett az alkalmazott művészi műterületről, s képzőművészetivé vált. Munkái falképek, nevezhetnénk őket festményeknek, de mégsem azok, a festmények quasi arisztokratizmusától távol tarják magukat, ugyanakkor képi gondolatok közlői, ám mindig sajátos puritanizmussal előttünk állva (függve). A másik karakteres jellemző: különös formavilága. Vető Márta munkáit már pályája korai szakaszától jellemzi egy konstruktív szemlélet, egyre erőteljesebb a Bauhaus szemléleti hatása (kiállításán gyönyörűen áll előttünk az Elmosódó konstrukció és az Hommage a Bauhaus sorozata), ám ezt a műstruktúrát az idő előre haladtával egyre intenzívebben szintetizálja bizonyos folklorisztikus motívumvilággal, de ezt mindig nagyon rejtőzködően és finoman teszi, soha nem magmutogató tolakodással. Kiállításán ezt a Tulipánosláda című műegyüttese bizonyítja. Így lesznek munkái a maguk puritánságával is, összetett mondandókat is hordozó, művészi, emberi izgalmakat is magukban rejtő műtárgyak.

Vető Márta műveiben a jelzettekkel együtt egyre összetettebben jelentkeznek az organikus és geometrikus formák, melyek hol karakteresen egymás mellé épülnek, hol egymás felett, mintegy rétegeződve fejtik ki hatásukat. A transzparencia érzékletessége mindig lényegi hatás művein. Legújabb munkáin (Tünékeny pillanat) már a legkorszerűbb technikai eszköztárt is alkalmazza, plexire, műszálas alapanyagra nyomott fotóival.

Vető Márta eredetileg azt tervezte, hogy kiállítása címéül a kitűnő Lenyel József novellacímet választja, amelyből Jancsó Miklós emlékezetes filmet forgatott: Oldás és kötés. Végül ez nem került rá a meghívóra, de ennek gondolatisága szuggesztíven érezhető. Élete eseményeiben megtörtént az oldás, majd létrejött a kötés, s művészetében is végigjárta e – jogosan nevezhetjük így – stációkat. Kiállítása jó rendezésben, három térben jól strukturálva mutatja be ezt a mindig frissen gondolkodó és alkotó művészt, akit soha nem lehetett bezárni semmilyen közhely rabságába, aki soha nem szakadt el és ki identitása számára oly fontos determinációiból, s aki kitűnő technikai alkalmazókészségét egyesítve innovatív és kreatív szemléletével, a kortárs magyar textil egyik meghatározó személyisége lett.

Feledy Balázs

(Vető Márta kiállítása szeptember 10-ig tekinthető meg Leányfalun a Helytörténeti Múzeumban, a Móricz Zs. út 153. alatt)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.